Az Alexander-technika tanulásának két fő csatornája van a verbális kommunikáció és az érintés.
Engem mindig is foglalkoztatott az előbbi. Mert bizony FM Alexandert nem érintette senki „Alexanderesen”, akkor mégis hogyan tudta visszaszerezni a hangját? (FM Alexander történetét itt találod meg.)
Mi is az az Alexanderes érintés?
Amikor az Alexander-technika megismerésébe kezdesz, akkor (akár az a célod, hogy magadon segíts, akár az, hogy másoknak átadd ezt a tudást,) az első lépés az, hogy megtanulod önmagad alkalmazni a technikát.
Megismerkedsz az Alexander-technika alapelveivel, olyan fogalmakkal mint a testhasználat, a szünet vagy a stop, az irányadás, a nem-csinálás.
Elkezded megfigyelni a saját mozgásmintát, valamint felülvizsgálni az elképzeléseit is arról, ahogyan a helyes testtarásról, és egy-egy mozdulatról gondolkodsz.
Mindemellett az idegrendszered is tanul, az oktató érintése által átveszed azokat a helyesebb mozgásmintákat, amelyeket számodra közvetít.
FM Alexander pályafutása kezdetén csak verbális instrukciókat adott, majd azt tapasztalta, nem képesek tanítványai kivitelezni mindazt, amit ő szeretne. Ezért elkezdett más kommunikációs csatornákkal kísérletezni. Így alakult ki az érintéses munka, amely során a fent említett testhasználatot, a szünetet vagy a stopot, az irányadást és a nem-csinálást, érintésen keresztül adta át. Éppen ezért ennek a mai oktatói képzésben is fontos szerepe van.
Elmondható, hogy utóbbi években az érintéses munkám sokkal jobban eltolódott a verbális kommunikáció felé. És talán azt is kijelenthetjük, hogy Alexander munkásságát utolérte a tudomány, így ma már sokkal egyszerűbben tudunk hivatkozni testünk biomechanikai összefüggéseire, mint FM Alexander korában.
Hogy miért érintek kevesebbet?
Azt a tapasztaltam, hogy amikor többségében érintéses kommunikációt használok, az ügyfeleim nem értik tisztán a folyamatot, azt ahogyan ők maguk is el tudják érni azt a kellemes, könnyed hatást, amire szükségük van ahhoz, hogy mozgásuk fájdalom-mentesebb, testtartásuk harmonikusabb legyen.
Az érzést szeretnék újra megélni, ami egy igazi zsákutca. Bizony! Mégpedig azért, mert minden egyes pillanat és helyzet kicsit más, felesleges lenne egy múltbéli állapotot megpróbálni újraalkotni.
Amit tehetünk, hogy megteremtjük a feltételeket, amely lehetőséget ad a jelen pillanatban a legjobb eredmény elérni.
Ezért azon dolgozom, hogy egy jól rekonstruálható gondolkodási folyamatot adjak át, amivel egyetlen pillanatnyi döntés kérdése újra megteremteni a legjobb feltételeket.
Mert mit kell tennünk valójában?
Látnunk kell, hogy a testünk és az idegrendszerünk egy csodálatosan jól működő rendszer. Amikor valami olyat teszünk, ami a testtartásunk, vagy az általános jóllétünk szempontjából nem előnyös, azt bizony kiegyensúlyozza. Nagyon sokáig képes jól kompenzálni, kiküszöbölni a káros szokásaink kellemetlenségeit.
Ezért amikor hirtelen fájdalmad van, az valójában nem is olyan váratlan. Idegrendszerünk folyamatosan jelez és a diszkomfort, amit érzünk ,valós. A legtöbbször viszont nem veszünk erről tudomást.
És csak akkor változtatunk, amikor már muszáj. Amikor nagyon égető a fájdalom, vagy esetleg lerobbantunk.
Az Alexander-technika megtanulásával érzékenyebbé válunk a változásokra, így képessé válunk arra, hogy „ne menjünk el a falig”, ne kelljen megtapasztalnunk a végletes fájdalmat.
Sőt lehetőséget ad arra is, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, és kijöjjünk ebből a szélsőséges helyzetből.
A testünk tökéletesen jól működik
Mint említettem korábban, abból indulunk ki, hogy a testünk tökéletesen jól működik.
Ezért a kérdés mindig az, hogy mi az a plussz, mi az a szükségtelen erőfeszítés, amit belepakolunk a „rendszerbe”?
Mi az, amit ha nem csinálnánk, akkor újra könnyed és fájdalommentes lehetne a mozgásunk és a testtartásunk.
Ezt tanuljuk meg. Ezt gyakoroljuk ki. Hogyan csinálhatok kevesebbet?
Hogyan állhatok ki a saját magam útjából?
Egy igazi felfedező út.
Kíváncsi vagy, hogyan tudsz elindulni ezen az úton?
Keress meg az alábbi linkek egyikén!
