…képes vagy irányítani a szervezetedet egy jobb használat felé, mellyel:
- javul közérzeted
- megelőzhetsz egy sor kellemetlen tünetet, úgymint fej-, nyak-, hátfájást, csípő és egyéb ízületi fájdalmakat
- hatékonyabbá teheted mindennapi tevékenységeidet azáltal, hogy észreveszed testedben lévő kényszerizom-tartásokat és képes vagy azokat megszüntetni
Az elkövetkezendő sorozatban az Alexander technikáról és annak alapelveiről fogok írni. Itt megismerkedhetsz az Alexanderi kifejezésekkel, melyek elsőre szokatlanok, de szép lassan megtelnek majd tartalommal. Ilyen például a stop adás, vagy a megakadályozás, a hibás érzékszervi érzékelés fogalma, az elsődleges kontroll vagy az irányadás.
Reményeim szerint ez megadja az alapot és a kedvet ahhoz, hogy kipróbáld, és Te is jobban érezd magad!
Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmed, hogy az Alexander technika során nincsenek gyakorlatok, helyette sokkal inkább megfigyeléseket és gondolatokat alkalmazunk. Éppen ezért a technikát csak Alexander tanárral együtt tanuld, hiszen csak Ő tud Téged megfelelően végigvezetni a felfedező úton, mellyel a megtanultakat a mindennapok gyakorlatában is képes leszel alkalmazni!
Helytelen testtartásunk következtében általános közérzetünk romlik.
Hogy mire is gondolok? Egy egyszerű példa lehet, az, hogy összegörnyedve tüdőnk kapacitása nagy mértékben csökken, ezáltal egy-egy levegővételkor szervezetünk sokkal kevesebb friss oxigénhez jut, mint amennyit valójában képes lenne befogadni. Így ahhoz, hogy testünk oxigénellátását biztosítsuk sokkal több levegővételre lesz szükségünk, mely szerveink túlzott igénybevételéhez vezet. Ugyanakkor ez a fokozott igénybevétel nem jár extra eredménnyel, (például futás közben szükségünk van többlet energiára, egyúttal több oxigénre.) Nem. A fent említett esetben csupán a mindennapi élet tevékenységei, sőt a létezés maga is túldolgozást, azaz többletmunkát igényel. Ilyenkor rögtön felmerülhet a kérdés: (SŐT nem lepődnék meg, ha esetleg a korábban görnyedt olvasó már feszesen, magát kihúzva ülne székében!) Megoldás, ha kihúzom magam? Sajnos, nem! Aki kihúzza magát, az bizony túlfeszíti egyes izmait, (most pont a görnyedéssel ellentéteseket,) és miután ezek az izmok fokozatosan elfáradnak, (mert nem mellesleg nem is azért vannak, hogy függőlegesen tartsanak minket,) hamar újra összezuhanva végezzük mindennapi tevékenységeinket.
Miért van ez? Mitől van? Mit tehetek ellene?
Ezek a testhelyzetek és mozdulatok a megszokott testhasználatra vezethetők vissza. Olyanokra, amelyeket megszoktuk ugyan, de nem biztos, hogy a legcélravezetőbbek! Sőt sajnos azt mondhatjuk egyáltalán nem azok!
Szóval miért is?
Elmondhatjuk, hogy érzékszerveink annyira becsapnak, hogy egy (például csinálási) szándék megjelenésekor, ELSŐDLEGESEN arra törekszünk, hogy HELYESNEK ÉREZZÜK azt, AMIT A CÉL ELÉRÉSE ÉRDEKÉBEN TESZÜNK, és csupán MÁSODLAGOS az, hogy a CÉLUNK ELÉRÉSÉHEZ MEGFELELŐEN CSELEKEDJÜNK.
Első feladatunk, hogy megfigyeljük megszokásainkat, hogy megtudjuk mi az, amit csinálunk, a célunk elérése érdekében, mégsem az a legmegfelelőbb, (hiszen nem jár sikerrel, vagy káros melléhkatásait tapasztalhatjuk is.) Néhány egyszerű példa:
Valóban a legmegfelelőbben használjuk magunkat, amikor vállunkat felhúzva tartjuk, a telefont miközben beszélünk?! Vagy esetleg használhatnánk fülhallgatót, kihangósítót, és vállunk nem maradna feszesen felhúzva a beszélgetés után is…
Biztos, hogy gerincünket „törve” kell bepakolni a mosógépet, vagy felszedni a földről a lehullott tárgyakat? Esetleg a csípő-térd-boka hármasának használatával, egyszerűbben, hátfájások nélkül tehetnénk meg mindezt?!
Ne lepődjön meg az olvasó, ha ugyan észreveszi ezeket a káros megszokásokat, de mégsem tudja másképpen csinálni! Már az is eredmény, ha egyáltalán észrevesszük! Ez az első lépések egyike. A megoldáshoz ugyan még kicsit tovább kell mennünk.
Az önhasználat károsodása ugyanis testünk összműködését is károsítja, amely számtalan betegség, fájdalom, esetleg fáradékonyság formájában jelenik meg.
