Végre IGEN!
Előző alkalommal arról írtam, hogyan is állok a NEMekkel, mi történik, ha nemet mondok a gyerkőcnek és hogy vajon figyelembe veszem-e, mikor gyerkőcünk mond nemet.
(Ha lemaradtál olvasd el itt.)
Arra gondoltam, hogy nem lehet ilyen egyoldalú a dolog és írnom kell az igenekről is, mert az legalább olyan fontos minden szempontból.
Néha nehéz átvészelni a hisztis ellentmondó, nem könnyen vagy egyáltalán nem együttműködő időszakot. Ugyanakkor tudnunk kell: egyrészt ez a gyermeknek sem egyszerű, (gondolj rá úgy mint egy mini-tinédzser korra, kinek volt az könnyű?) másrészt pedig azzal segítjük a legjobban, ha támogatjuk. Ha figyelemmel és megértéssel közelítünk felé. Gyermekünk viselkedése mögött minden esetben pozitív szándék áll. Bármit is csinál, szeretné, hogy a kis világa rendben legyen. Ha cselekedetei nem elfogadhatóak, az azt jelenti, hogy már valószínűleg próbált nekünk jelezni, de az üzenet nem jött át. Ezért egyre figyelemfelkeltőbb módon jelez, ami valljunk be, könnyen az agyunkra megy. Azt ajánlom, ne reagálj azonnal, végy egy nagy levegőt adj magadnak egy pillanatot. Így könnyebb lesz nem felbosszantanod saját magad, nem felháborodni azon, hogy a pici nem érti azt, ami felnőtt fejjel olyan könnyű. Segít abban, hogy belásd, nem érted őt. Kérdezd! Néha meglepően tisztán képesek válaszolni az apróságok is.
Nyaraláskor fordult elő velem, hogy pár percre otthagytam a családom és mire visszaértem, úgy éreztem hideg van, nem árt a pulóver. Közben mint kiderült történt egy kis baleset, ruhát viselő kislányom leitta magát. Így dupla ok is volt a ruhaváltásra. Örült ellenállásba kezdett, (majd még a szülők és nagyszülők is más véleményen voltak az ügyben, teljes káoszt okozva és természetesen rést a gyermeknek), hogy (valljuk be) vísítva ellenálljon az átöltözésnek. Szerencsére közel volt az autó és hamar szélvédett helyre került, majd hazarobogtunk. Ekkora már lecsillapodtak a kedélyek, így tudunk beszélni az esetről, megállapítottam, hogy mi történt és hogy min aggódtam és megkérdeztem, hogy miért nem hagyta a ruhacserét. Nem válaszolt azonnal, és utána is csak pár szót mondott, hiszen akkor még alig beszélt. De egyértelmű volt: ő nem akart megválni a csinos ruhájától. Ő nem a hideg van-meleg van koordináta rendszerben gondolkodott, hanem csinos ruha – nem csinos nadrág rendszerben. Meglepődtem azon is hogy ilyen tiszta oka volt az ellenállásra és azon is, hogy ilyen tisztán képes volt kifejezni.
Ne félj kérdezni! Ne félj megismerni őt!
Nem vagyunk egyformák! Se mi, se a gyerekeink. Őt más érdekli, lehet más fontos neki mint neked. Új és izgalmas világot nyithat számodra azzal, hogy megmutatja, mi az, ami motiválja.
Fontos, hogy ezt csak akkor tudod meg, ha nyitott vagy rá! Ha nem az ellenállást, hanem az ajtót látod, amin be lehet kopogtatni. Az ajtót, amire vágyik a gyermek, hogy bemenj, arra hogy megismerd, hogy megmutathassa. Ehhez az igenek mentén kell haladnod és meglátni az igent a nemek mögött.
Segítsd barátaidat, hogy ők is megismerjék az Alexander-technikát és előnyeit!
Az alábbi linkeken könnyen meg tudod osztani a bejegyzést.
