Részint az előző feldolgozása, mégis ismeretlen. Minden pillanat, minden helyzet más.
Én is megváltoztam, így a pocaklakó is „máshoz” érkezik.
Milyen is ez? Vannak foszlányok. Képek, érzések, amire emlékszem.
Az élmény jó. Nyilván fájt, nem titkolom. Út volt az ismeretlenbe és út lesz most is. Épp úgy ismeretlen, mint régen.
Hiszem, hogy az alapelv, ami régen segített most is megállja majd a helyét. Figyelni a fájdalomra adott reakciómat. Nem túl-feszülni. Inkább beleengedni magam. Hagyni működni önamagam. Dolgozni azon, hogy ne álljak ellent. Hogy hagyjam. Hagyjam, hogy testem és lelkem tegye a dolgát, hagyjam a folyamatot zajlani.
Hiszen csodák vagyunk. Egy pici élet fejlődik bennünk és hordjuk őt a szívünk alatt.
Miért lenne a szülés más? Hisz két aprócska sejtből világra kész csöppség cseperedik szinte úgy, hogy nem is figyelünk. Csak telnek a hetek míg odabent óriási munka és fejlődés zajlik. Nem kell rá külön ügyelni. Hagyni kell testünket működni. Jól használni magunkat, hogy könnyebb legyen nekünk és neki. Nem nyomorgatni magunkat, hogy legyen elég hely. Odafigyelve enni, sokat inni, hogy legyen miből dolgozni. Pihenni, ha úgy érezzük arra van szükség. Aktívnak maradni, ha az esik jól. Nem arra figyelni mások mit hogy csinálnak, inkább azt, hogy mi mit szeretnénk, nekünk mi való.
Persze információt gyűjteni jó. Én is elolvasok néhány könyvet és megkeresem egy barátném régeben írt bejegyzéseit, amit tudom, pár éve örömmel olvastam és segített.
Igyekszem-e rákészülni? Természetesen igen.
Most legfőképp azzal, hogy megfigyelem, mire van szükségem, mi nyugatat meg, mi az, ami most segít nekem. Ez segít igazán az utamon.
Másrészt hiszem, hogy akkor készülök fel a legjobban, ha képes vagyok nyitottnak maradni és a pillantban lenni. Arra reagálni, ami van és nem valami vágyott szülésélményt beteljesíteni. Éppen ezért óvatosan bánok a szülési tervvel, az elképzelésekkel. Inkább csak téjékozódom, miközben legfőképp befele figyelek.
Hiszen annyi mindenen múlik. Már csak az is számtalan variációs lehetőséget hordoz magában, ahogy megindulhat a dolog. Hogyan is találhatnám ki, mi hogy lesz?
Maradok inkább az itt és mostban.
Segítsd barátaidat, hogy ők is megismerjék az Alexander-technikát és előnyeit!
Az alábbi linkeken könnyen meg tudod osztani a bejegyzést.
