A minap jól jöttek ki a dolgok.
Kislányos ugrándozással ünnepeltem, miközben épp gyermekemmel haladtunk az utcán. És persze azonnal körülnéztem, vajon ki láthat a házak aprócska ablakaiból?
Milyen érdekes, hogy felnőttként látványosan örülni szinte kellemetlen. Mert persze számtalanszor örvendezünk, de mintha visszafojtanánk, testünkbe zárnánk. Tanuljunk gyerekeinktől és ne foglalkozzunk a merev felnőttekkel!!
Testünk és elménk egységben működik, ha boldogak vagyunk engedjük meg, hogy fizikailag is örüljünk, ugrándozzunk, énekeljünk vagy bármi mókás dolog, ami eszünkbe jut!
A kisgyermekek szinte energiafröccsként élik meg az érzelmeket. Szinte elönti őket. És nincs is annál boldogítóbb dolog, mikor gyermeked messzi távolból óriásira tárt karral rohan feléd, és már a futás közben is ölel és feltartja fejét, becsukja szemét, mint aki bújik! Mert ő már akkor azt érzi! – És persze így van ez a dühöngésekkel is, azt is ilyen erőteljesen élik meg, és előttünk a feladat, hogy megtanítsuk elfogadni és segítsük megtanulni, hogyan kezelhetik ezeket.
Merjük fizikailag is megélni boldogságunkat, ne zárkózzunk be a testünkbe! …ilyen egyszerű.
Segítsd barátaidat, hogy ők is megismerjék az Alexander-technikát és előnyeit!
Az alábbi linkeken könnyen meg tudod osztani a bejegyzést.
