Miután kicsit kiszakadtunk a hétköznapokból, itt az ideje újra visszaszokni. Bevallom nekem kicsit jól esik, bár érzelmeim kettősek. Egyrészt hihetetlenül élveztem, hogy kicsit kiléptünk a mókuskerékből és megváltozott a napok ritmusa. Másrészt jól esik visszazuhanni a hetek adta rendszerbe, újra viszontlátni a kisbarátokat!
Az ünnepek alatt (elsősorban) az alábbi dolgokat figyeltem meg:
- szuper, ha sikerül megállni egy-egy pillanatra és tudatosítani, nekem mi fontos! és még fontosabb, hogy ezt újra és újra megtegyem, akár egy nap többször is! Például a karácsony napján sokkal fontosabb a nyugalom, mint hogy milyen lesz az étel!! Igen, bennem is az él, hogy ezen a napon mindennek csillogónak és tökéletesnek kell lennie. És igen, törekszem is erre, de(!) nem minden áron! Ha idegességem megmérgezi a család hangulatát, akkor hiába minden. Így inkább átlendültem azon, hogy kicsit később lett kész az ünnepi ebéd, mint ahogy a kisasszony felébredt napközbeni alvásból és csillogó szemmel néztem, ahogy rácsodálkozik a karácsonyfára 🙂 És igen a 24-ei már-már tradicionális karácsonyi sétánk fontosabb, mint hogy minden élére állítva, rendben legyen a lakásban. Ami biztos. Nem elég ezt reggel „elhatározni”. Újra és újra meg kell erősíteni a tervet, mert út közben annyi kitérő és zsákutca elé kerülünk, hogy könnyű eltévedni.
- tanulság az is, hogy míg a nagy falatokra felkészülök (például karácsony), a kisebbekre (szilveszter) észrevétlenül kifulladhatok. Nálunk eme évfordulós napon már csak azért sincs külön program, mert az este nagy része azzal telik, hogy villámoktól és pukkanásoktól kiboruló kutyánkat igyekszünk így, úgy, esetleg amúgy megnyugtatni. Idén mégis több kedvem volt készülni, mint általában. Ugyanakkor inkább az étkekre koncentráltam, majd egyszer csak kifakadtam és úrrá lett rajtam az ideg attól, hogy a szép nyugodtan gyerekkel játszva + főzve való készülődés borzasztóan elhúzódott. Kitört belőlem, az „én egész nap a konyhában állok” bosszúsága! Nos. Gyorsan helyreraktam, hogy mi is a helyzet: előfordul az ilyesmi és hogy igazából milyen jó kis nap volt. Mert tényleg! Tiszta flow élmény volt, ráadásul: közben is örömmel csináltam és arra gondoltam, milyen jó lesz este csemegézni! Mégis egy szem pillantás alatt képes voltam elfelejteni, mi a fontos, mi az érték nekem és nekünk. Nos nem az időre elkészült pompás hússaláta! Sokkal inkább egy kiegyensúlyozott anyuka, aki ha ki is billen az egyensúlyból gyorsan feleszmél és helyre rakja valódi értékeit! Azaz mihamarabb igyekszik szétválasztani valós önmagát és a felé támasztott (tökéletességre ösztönző) igényeket. Sőt nem rágódik azon, ami elmúlt, hanem gyorsan visszatalál a pillanathoz.
- szólt ez a hét még arról is, hogy elfogadjam: nem, nem most fogom behozni a karácsony előtti elmaradást! 😀 Ugyanakkor elengedhetek pár dolgot és végre napközben is a kezembe vehetek egy könyvet. Plusz pont, hogy végre a gyerkőc is lát olvasni. Igazán cuki volt, hogy néhány nap múlva reggeli előtt a játékos kosara mellett ült és olvasgatott!
- megérteni, hogy fáradság ide vagy oda, az ünnepek alatt a napi rutin felborul. És ha épp karácsony előtt érik meg a gyerek a napi egy alvásra, akkor ez van. Ha szórakoztatják, már pedig a karácsonyi ünnepek kicsit a gyermekek csodálásáról is szólnak, így van kivel játszani, beszélgetni, zenét hallgatni, nos így kibírja alvás nélkül is. No persze az anyukának este vagy éjjel meggyűlik ezzel a baja, de ez akkor is így lesz, ha még pluszban lefárasztja magát a kimerítő „próbáljunk nappal is aludni kicsit” procedúrával. Így jobb ezt kihagyni!
Egyszerű dolgok ezek mégis fontos gyakorolni, hiszen elég egy szempillantásnyi idő arra, hogy újragondoljam magam. Fontos feleszmélnem, hogy megszokásaink néha zsákutcába visznek és érdemes új rutinokat és gondolatokat bevezetni. Igen megéri!
Te mivel kezded az új évet?
Ha szeretnél egy jó módszert a gyors feltöltődésre javaslom Aktív pihenés 10 perces anyagát, amelyről bővebben ITT olvashatsz.
Segítsd barátaidat, hogy ők is megismerjék az Alexander-technikát és előnyeit!
Az alábbi linkeken könnyen meg tudod osztani a bejegyzést.
