Olyan fontos dolog a bizalom. Az, hogy bízzunk a gyermekünkben. Tényleg, teljes szívünkből higgyük és tudjuk, hogy képes rá. Képes nélkülünk lenni kicsit, képes (idővel) feloldódni és játszani a többiekkel. Vagy ha csak figyel, akkor az adott pillanatban az a legmegfelelőbb számára .
Sokszor túlféltünk.
Mi magunk szülőként félünk attól, hogy leesik, magányos lesz, hiányzunk majd neki és így tovább. Hamarabb vetítjük előre a problémát, mint az létezik. Szinte magunk sodorjuk a gyermeket abba a helyzetbe, amelyet elkerülni szeretnénk.
A gyermekek rendkívül érzékenyek, megérzik, ha anya feszült, mert fél vagy szorong. Ránkhangolódnak.
Jobban tesszük, ha féltés helyett inkább segítjük, támogatjuk, megbeszélünk vele, információt adunk neki.
Ha le akar menni a lépcsőn, de még kicsi, bátorítsuk, tegye meg négykézláb. Mutassuk meg, hogyan másszon le az ágyról, fotelről anélkül, hogy leesne. Ha más, de működő módszert választ támogassuk! Ehhez persze szabad kezet kell kapnia, lehetőséget arra, hogy megpróbálja, anélkül, hogy beleszólnánk.
Nagy türelemre van ehhez szükség, de megéri. Egy pillanatra álljunk meg és várjunk. Hagyjuk, hogy gyermekünk megérezze, hogy bízunk benne és segítjük. Hagy próbálja ki, tapasztalja meg és tanuljon. Hagyjuk!
Felnőttként néha elfelejtjük, hányszor ismételtünk meg dolgokat (jól és rosszul), míg végül megtanultuk.
Adjunk teret gyermekeinknek (és magunknak)!
Itt a nyár, itt a lehetőség, hogy kicsit háttérbevonulva figyeljük, hogyan futkároznak, élvezik a meleget és a szabadságot. Lássuk meg, hogy bízhatunk bennünk. Aztán szeptemberben itt az új tanév és el kell engednünk a kezüket. Ne nehezítsük meg nekik azzal, hogy bizonytalanok vagyunk. Megérzik.
Persze hagyjuk, hogy megéljük az érzelmeket, az elválást. Ugyanakkor legyünk tisztában azzal, hogy képesek vagyunk túlkomplikálni a dolgokat és ezzel ártunk a gyerekeinknek.
Segítsd barátaidat, hogy ők is megismerjék az Alexander-technikát és előnyeit!
Az alábbi linkeken könnyen meg tudod osztani a bejegyzést.
