A megszokásokról már említettem, de a célhódítás fogalmát még tisztáznunk kell.

CÉLHÓDÍTÓnak nevezhetjük azt, aki megszokta, hogy EGYENESEN TÖR CÉLJAI FELÉ „próba és tévedés” alapon, SAJÁT MECHANIZMUSAINAK MEGFIGYELÉSE NÉLKÜL, ebből következően a szándékra adott REAKCIÓJÁT A MEGSZOKOTT HASZNÁLAT SZERINT FOGJA KIVITELEZNI.

A megszokott érzékszervi használat bizonyos érzékszervi tapasztalatokkal (érzésekkel) jár, amelyek jó része ismerős számára, mivel ezek ismerősek, idővel „helyesnek is érzi” őket, ismétlésük pedig elégedettséget jelent, ezért „érzi jónak”.

Ha más módot használna, az olyan érzékszervi érzékeléssel járna, amelyet szokatlanságuk miatt „rossznak érezne”, ezért nem is kap ilyen érzékszervi ösztönzést. Éppen ezért a hibás használattal járó, megszokott érzékszervi érzékelést ismétli. Más szóval a szokás hatalma túl erősnek bizonyul, nem engedi kitörni önmaga megszokott, ámde „jónak érzett” használatából.

Azaz elsődlegesen arra törekszik, hogy „helyesnek érezze, amit célja elérése érdekében csinál,” az, hogy mit cselekszik az csak másodlagos. Sok esetben ugyanis a kívánt/elhatározott cselekvés megkezdése során bekövetkező mechanizmusok használata messze van attól, ami a legjobban szolgálná a feladat megoldását.

A tanulási folyamat során elsajátítjuk azt a képességet, hogy használatunk lehetővé tegye azt a mechanizmust, amely legjobban szolgálja az elérni kívánt célunkat. Ehhez a következő folyamatokon kell végighaladnunk:

1. meg kell akadályozni (STOP) a szándékot, mellyel megteremtjük a lehetőséget a cél számára legmegfelelőbb tevékenység (például mozdulat) számára; ezt úgy tehetjük meg, hogy nem hagyjuk, hogy a megszokás eluralkodjon, a cél pedig elhomályosítsa az eszközeinket;
2. ha megtanultuk megakadályozni szándékot, akkor képesek vagyunk megismerni ezt az új használatot, és megadni az irányt az ELSŐDLEGES KONTOLL kialakításához;
3. az irányok (gondolatok) HASZNÁLATA KÖZBEN a tanár SEGÍTI A MEGFELELŐ CSELEKVÉST. Ez a KOMBINÁLT ELJÁRÁS biztosítja, hogy a növendék, megtapasztalja a kívánt ÚJ HASZNÁLATOT;
4. ez eleinte szokatlan, de az ismétlődések által megszokottá válik, az irányok és a velük kapcsolatos tevékenységek összekapcsolódnak és úgy is maradnak;
5. az eljárást addig kell ismételni, míg a növendék minden cselekvésébe beépült az új használat.

Fontos tudnunk, hogy az ÖSSZHASZNÁLAT JAVULÁSA EGYÜTTJÁR AZ ÖSSZMŰKÖDÉS JAVULÁSÁVAL.

A folyamat EREDMÉNYE, hogy

1. növekvő tudatosodásoddal javulni fog önmagad használatának módja;
2. így javul érzékszervi érzékelésed is;
3. idővel eljutsz egy olyan szintre, melynek köszönhetően egyre tudatosabbá válnak benned a hibák.

A hibák orvoslására pedig ily módon eszközöd is lesz, méghozzá az új használati módjának eléréséhez szükséges eszközök, (például stop, irányok, lehetőségek és választások biztosítása.)

A fentiekhez viszont kétséget kizáróan néhány dolog szükségeltetik: IDŐ, TÜRELEM és IGYEKEZET.