Azt hiszem, többször említettem már, milyen fontos az, hogyan használjuk testünket. Például az, hogy tudjuk, hol vannak az ízületeink és miben vannak segítségünkre. Mert ahogy gondolunk testünkről, úgy is használjuk.
Ma mégis elsősorban arról szertnék írni, hogy ez mennyire igaz gyerekeinkre is. Sokszor látom hogy anyukák (és nagy fáradtság esetén szinte minden anyával előfordul, bevallom ilyenkor velem is), úgy érzik csemetéjük csak azért nem engedelmeskedik, csak azért tesz ellent, hogy őket, minket bosszantson. Persze a lelkünk mélyén tudjuk, hogy nem így van, mégis hajlamosak vagyunk így reagálni. Felbosszantjuk magunkat. Felemeljük a hangunk, és igyekszünk ráerőltetni elképzelésünket a gyermekre.
De ÁLLJ! Ezzzel csak gyermekünk frusztrált lesz, a szülő pedig zaklatott.
És ha túl sokáig és sokszor csináljuk, könnyen teljesen elkeseredünk.
Talán nem mondok újat, mikor azt mondom:
Minden változás bennünk és velünk kell kezdődjön.
Mégis mostanában ez a mottóm.
Mit gondolsz gyermeked viselkedéséről? Hogyan állsz hozzá? Melyik vagy te?
Ha úgy gondolod gyermeked rosszul viselkedik hajlamos vagy büntetésen gondolkodni.
Ha úgy gondolod, gyermeked nehézségekkel küzd, az arra ösztönöz, hogy segíts neki!
Mindegy, hogy egy tomboló két évesről vagy egy engedetlen 6 évesről van szó. A forrást kell megtalálnunk, azt, hogy mi okoz neki nehézséget. Azt, hogyan tudunk segíteni. És néha elég egy támogató ölelés.
Kezd el! Próbáld ki és légy kitartó!
Segítsd barátaidat, hogy ők is megismerjék az Alexander-technikát és előnyeit!
Az alábbi linkeken könnyen meg tudod osztani a bejegyzést.
