Gyerekként azt tanuljuk, hogyan csináljuk „jól” a dolgokat.
Majd mikor felnövünk, lassan rá kell jönnünk, hogy amennyi hasznunk volt ebből, legalább annyira zártuk magunkat börtönbe.
Mert bár érthető, hogy szeretnénk célba érni, nehezen engedjük meg magunknak a bukást. Azt, hogy elessünk. Gyakran várjuk el magunktól, hogy azonnal „jól” sikerüljenek a dolgaink.
A „rossz” gyakran a „kudarc” szinonimájává válik az elménkben, és ez gátat jelent fejlődésünkben. Alexander rámutatott, hogy amikor „jól” akarunk csinálni valamit, akkor sétálunk bele leginkább a csapdába, mert mérlegelés nélkül megpróbáljuk újra elvégezni a dolgot.
Legtöbbször csupán ugyanazt ismételjük meg egyre nagyobb erőfeszítéssel.
Másképpen fogalmazva, újra csináljuk ugyanazt, csak rosszabbul.
Alexander „Az ember legfőbb öröksége” című könyvében arról ír, hogy megadhatjuk magunknak a választás lehetőségét. Azaz dönthetünk arról, hogy így, vagy úgy legyen, esetleg egyáltalán ne történjen semmi.
Ez a szempillantásnyi szünet elég arra, hogy megszabaduljunk a mélyen gyökerező megszokásoktól, elengedjük a feszültségeket, és könnyedebb utat találjunk célunk elérésére.
A momentum, amikor adunk magunknak egy gondolatnyi teret elég ahhoz, hogy kiszabaduljunk abból a bizonyos börtönből, amiben akár hosszú évekig észrevétlenül éltünk, és teret adjuk valami másnak.
Igaz ez a mozgásmintáink megváltoztatására, és az életutunk újragondolására egyaránt.
És ez kell ahhoz, hogy a zsákutcák helyett megtaláljuk a saját utunkat, ami nekünk működik. Ami nekünk könnyedén működik.
Bátorítalak, hogy adj magadnak egy szempillantásnyi szünetet, és ezt ismételd újra és újra. Mérlegelj a pillanatban! Így lesz lehetőséged arra, hogy testileg és lelkileg egyaránt felszabadulj.
Kíváncsi vagy, hogy az Alexander technikája hogyan tud segíteni az utadon?
Keress meg az alábbi linkek egyikén!
