Néha úúúgy le tud dönteni egy apró kis nátha. Most, hogy elkezdődött az ovi, bölcsi szezon, még ha mi nem is járunk aktívan közösségbe, akkor is valahogy a kisbarátoktól könnyebb összeszedni. Mi is így jártunk. Először Ada lányom, majd én is. Természetesen, ahogy ez lenni szokott, a felnőttek sokkal lassabban lábalnak ki belőle.
Annyi minden történt, hogy egyszerűen nem maradt időm és energiám írni nektek! Előfordul. Észrevétlenül merített ki kislányom második szülinapi bulijának megszervezése. Pedig az előkészületek csodásan sikerültek. A leányzó elaludt ebéd után (tavaly ezt nem siekrült elérni) és viszonylagos nyugalomban vártuk a vendégeket. Sőt, úgy éreztem stresszmentesre sikerült a készülődés. Pedig volt, amit az utolsó pillanatban csináltam meg.
Azt hiszem a titok ott lapul, hogy elfogadjuk nem kell mindennek tökéletesnek lennie. Elég ha van egy fontossági sorrend és az alapján haladunk a teendőkkel. Ami meg kimarad, lehet másnak fel sem tűnik, ha meg igen, hát biztos vele is előfordul ilyesmi. Sokkal fontosabb a nyugalom.
Aztán jött az a fránya megfázás, ami először Adánál jelentkezett majd két nap késéssel nálam is. Elég bosszantó volt. Hogy végre kicsit szabadabbak a napok és mégis nem várt nehézségek vannak. Bosszankodtam és gyűrtem magam.
Végül arra jutottam, hogy ez az egész kicsit lelassított, észrevétlenül rávett arra, hogy újragondoljam mi fontos nekem és hogy néha el kell engednünk ezt-azt. Át kell ütemezni későbbre, elfogadni, hogy később már talán nem is lesz fontos és talán sosem lesz meg. Nem mondom, hogy egyszerű, mikor benne vagyunk. Mégis megnyugvást hoz. Megbocsátani magunknak, engedékenynek lenni magunkkal.
Felnőttként sokszor úgy érezzük, ha valamibe belefogunk annak azonnal sikerülnie kell, azonnal eredménnyel kell járnia. Pedig ez nem igaz. Ha így gondolkodunk felesleges kudarcoknak nézünk elébe.
Nézd meg, ahogy gyermeked tanul! Százszor áll fel és esik el újra, próbál nyúlni a játékért, de nem éri el. Gyakorol, figyel, próbálja így és próbálja úgy. Sokszor nagyon apró a különbség. Ő pedig figyeli melyik működött és próbálja, tökéletesíti. Nem szomorú, mert hibázott. Teljesen természetes. Ez a tanulás.
Gyakoroljuk inkább elfogadni azt, ha néha kicsit gyengébbek vagyunk vagy nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogy szerettük volna. Ha kicsit türelmetlenebb voltál vagy nem úgy alakult a napod, ahogy eltervezted, ne légy feleslegesen mérges.
Vedd észre, ha túl szigorú netán igazságtalan vagy magaddal. Ez az első lépés. Adj magadnak egy kis szünetet, lehetőséget arra, hogy újrarendezd soraidat. Hogy kilépj a szűk keretek közül, és észrevégy más lehetőségeket is.
Ez a mindennapi figyelem segít abban, hogy változtatni tudj, hogy időben észrevedd, ha túl monotonná válnak a dolgok vagy nem arra mész mint szeretnéd. Előfordul. Mindenkivel. Magaddal is legyél türelmes.
Segítsd barátaidat, hogy ők is megismerjék az Alexander-technikát és előnyeit!
Az alábbi linkeken könnyen meg tudod osztani a bejegyzést.
