Sokan küzdünk mindennapi életünkben testi fájdalmakkal, amelyek következménye gyakran a helytelen testtartás vagy a stressz. Testünk anatómiai felépítésének lényegi megértése segít minket abban, hogy harmóniába kerüljünk önmagunkkal.
Az anatómia régi és új értelmezése
Sok évszázaddal ezelőtt az emberiség a holttestek aprólékos boncolása révén szerezte meg anatómiai tudását. Ennek során gondosan feljegyezték és lerajzolták, amit láttak, megnevezték az izmokat, megállapiították, melyik csontnál vagy kötőszövetnél erednek és tapadnak.
Ennek a leíró anatómiának az eredménye lett az a szemlélet, amely a testet csupán egymás melletti részek összességeként értelmezi.
A test felépítése
A testet úgy képzelték el, mint egymásra helyezett csontok összességét. A fej a csigolyák sorozatára nehezedik, majd a medencén át a lábakra,. tehát az egész úgy terhel a lábakra, mint az építőkockákból készült torony a talajra.
Ennek eredményeként – sokszor mind a mai napig – az egyes szakorvosok az adott területet lokálisan vizsgálják meg és kezelik, ha valahol “meghibásodás” fordul elő. Ha a térded fáj a térdedet, ha a hátad, akkor a hátizmokat, gerincet és így tovább. Ezt hívom az anatómia régi értelmezésének.
Fontos tudni, hogy a testet nem élő állapotban vizsgálták. Így szinte esélyük sem volt a valódi mozgás közbeni élő kapcsolatok felderítésére.
Az új anatómiai szemlélet és az Alexander-technika
Ezt szerencsére a modern orvostudomány mára meghaladta, és egyre inkább kezdi felfedezni az összefüggéseket.
Az új anatómiai szemlélet a testet már összefüggő, integrált egységként értelmezi. Próbálja egységben szemlélni és gyógyítani az embert. Alapja a kapcsolódás, ahol minden egyes izom működése befolyásolja az egész rendszert.
Ez a látásmód hasonlatos az Alexander-technika alapelveivel, amellyel FM Alexander – a módszer szülőatyja – igen csak megelőzte korát. A technika központi eleme a fej – nyak – hát kapcsolatában és annak minőségében rejlik.
Izomcsoportok láncolata
Szeretném kiemelni a testünk fő tartókábeleit alkotó izom és kötőszövet csoportotk egyikét, az úgynevezett Superficial Back Line (SBL) -t, amelyet a „felszíni hátsó láncolatnak” fordíthatunk. A fenti fotón láthatod a tested pontosan melyik részéről is van szó.
Az SBL a fejbőrtől a lábujjak csúcsáig húzódik. Ha van kedved menj rajta végig gondolatban, hogy kicsit megérezd miről is mesélek.
Ez a „központi tartószerkezet” fontos szerepet játszik testünk stabilitásában és mozgásában. Ha az SBL bármely része rövidül, az az egész testre hatással van. Ha a láncolat izmai összehúzódnak, az ízületek összeszorulnak, a mozgástartomány beszűkül, és az egész test nehézkessé, merevebbé válik. Sőt idővel fájdalmassá is válhat.
Az Alexander-technika használata segít felismerni és módosítani ezeket a problémás területeket, ezáltal lehetővé teszi számunkra, a szabad, könnyed mozgást. A módszer hatására a testrészek újra optimális viszonyba kerülnek egymással, a feszes izmok ellazulnak.
Tudtad, hogy az egész felszíni hátsó láncolat (SLB) képes felfelé megnyúlni? Ez a szuperképessége teszi ehetővé, hogy az ízületek felszabaduljanak, és a testünk könnyebbé és energikusabbá váljon.
Az Alexander-technika és a folyamatos tanulás
A technika annak a megértésén alapul, hogy a testünk minden részének működése befolyásolja az egész rendszert, ráadásul a testünk és az elménk szorosan összefüggnek. Az Alexander módszere segít felismerni és megváltoztatni a testtartásunkat és a mozgásunkat befolyásoló szokásokat, ezáltal javítva az egészségünket és jóllétünket.
Te is szeretnél elmerülni az Alexander-technika rejtelmeiben? Keress bátran!
